Eszmélés

2020.01.11

"Felébredek: nem az vagyok, ki voltam. 
Elalszom: holnap megint más leszek." 
/Weöres Sándor/

Valami végérvényesen megváltozott. Addigi értékrendem pillanatról pillanatra vált semmissé, s úgy éreztem, mint aki egy másik világba érkezett, s éppen ismerkedik azzal, amit ott talál. Új, friss tekintet volt a régi helyén: az Élet varázsát látó, s az embert a Létezés Ártatlanságába bugyoláló. 

A Pillanat öröme nem hagyott el. A szertefoszlás és újjászületés Pillanata. Nem kellett Akarnom és erőlködnöm, hogy velem maradjon, megtette magától. Nem álltam útját mindannak, ami belőlem felszabadult és új képet kezdett rajzolni elém - születésről, létezésről és az elmúlásról, engedtem, Legyen, és tegye, amit tenni szeretne. 

"Megadás - futott végig rajtam... - ez történt akkor". Eltűnt az Akarás, és átvette helyét a tiszta Vágy: vágy az Életre, a Szépre, a Felemelőre és Varázslatosra, a Lélektöltőre. Mindarra, ami mellett évekig elmentem, mert "szaladni KELL, sietni kell, nincs idő, nincs mód, nincs alkalom... majd egyszer, amikor már..." 
Jól hangzó magyarázatok, amelyeknek alárendelve félretoltam minden olyat, ami szívemből fakadt és éltetett, és örömmel tölthette meg a mindennapjaimat. Rádöbbentem, hogy oly sokáig pazaroltam. Pazaroltam az időt, pazaroltam az éveket, órákat és perceket, egy lehetséges Majd-ra alapozva. 
"És ha nem lesz Majd? - jött az újabb Kérdés. - Ha nem lesz Holnap? Ha Neked már CSAK a Ma van? Mert holnap már eltűnsz az Elmúlásban, magad mögött hagyva MINDEN materiálisat, amibe Létezést imitálva kapaszkodsz, abban a hitben ringatva magad, hogy az örök és soha el nem múló."

"Igen. SEMMI nem az én kicsiny emberi kezemben van" - döbbentem rá. Gondolhatom én azt, hogy mindenható vagyok, és tervezhetek bármit, és Akarhatok és Dönthetek és eljátszhatom a Hatalmasat... azonban az a Felsőbb Erő egyszer csak betoppan, és... és akkor kiderül, hogy mindez mennyire semmis. És hogy az Élet maga mennyire törékeny, és egyetlen pillanat alatt összeroppanhat minden addig jól felépítettnek vélt. És a Felsőbb Erő, amiből és ami által lettem, nem kérdezi, tetszik-e ez nekem vagy sem, Akarom-e vagy sem - jön és Cselekszik. És történteti azt, ami az Ő Hatalmának része. 

S elöntött a Tisztelet. Tisztelet az Élet iránt, és a Hála érzése, hogy testben lehetek, a matériában Létezhetek, és megadatott pár évtized, hogy itt a Földön játszhassak és megélhessem azt az Örömöt, amit a materiális játék adhat. 

- Ragyogd be a Most-odat, mert MÉG teheted... -