A Választás

2020.01.25

Szelíden borul rám a félhomály, ma nem akarok téli hideg fényt. Simogató lángokra vágyom, alig halványakra, csöndesen lobogókra, meleg illatokra magam körül - Békére az Otthonban. 

Úgy éreztem, kettészakít a Helyzet, s a meghasonlás árnyéka konokul kerülgetett. Lelkem által elém vetített észérveket felsorakoztatva dúltak bennem Igen-ek s Nem-ek, és Választanom kellett. Némi időt kért, míg letisztul előttem, mi lehet a legtáplálóbb lépés, s mi lehet az, ami meglátásom szerint valóban Élet-támogató. 

Még fáj, hogy nem volt választható s járható mindkét Út egyszerre, egy időben, azonban a Józanság és Racionalitás tiszta iránya akadálytalanul kínálta fel s adta önmagát. S elém tárult újra a Tény, hogy az Életigenlésnek mindenkinek magából kell fakadnia ahhoz, hogy vágyott változások megtörténjenek. Belül és kívül is.  

S a Kimozdulás mindenkinek egyéni Szándéka és Útja - én csupán embertársa lehetek ebben, ha igényli, ha elfogadja, ha ezt befogadni hajlandó.

Tudom, nem feltétlen könnyű utak ezek, s érlelődést igényelnek minden esetben. Velem sem volt, s nincs másképpen. Azonban addig is, amíg Szándékok élővé válnak s szárnyra kelnek, kiszállok az eddig közös Játékból, mert van sajátom, amit élvezni vágyom. Mert tisztelem a pillanataimat, és megtisztelem magamat a Lehetőségekkel, amelyek a limitált Időburokban megadathatnak. 

S Tudom, ha egy Szándék szabad madárrá válik, magára öltve tolla színeit, hangját és Erejét - semmi és senki nincs, aki bármilyen módon megállíthassa. Mert keresztül fog repülni akár a legkeményebb s legvastagabb Falakon is, és eléri Teljességét. 

- Ragyogd be a Most-odat, mert MÉG teheted... -

/Kép forrása: www.pexels.com