Csodák

2020.01.12

Hirtelen szentté vált az Élet számomra, és minden, ami anyag formájában körülvesz. Lelkem és testem gyermeki örömmel vetette bele magát újra mindabba, amiben Csodát lát és amit élvez és szeret - s nem bánkódott tovább azon, ami Nincs, és Hála töltötte el azért, ami Van.  
Értékké születtek a Pillanatok, és minden idő, ami az életemhez tartozik. 

S Hála tölt el, mert nem végérvényes baj zúdult rám, hanem olyasvalami, ami "kijavítható", helyrehozható, gyógyítható. S kaptam hozzá kitűnő szakembert, akinek segítségével és a Lelkem szárnyalásával együtt olyan minőségű életre van lehetőségem, amilyenre vágyom. S boldogan teszek érte, magam előtt látva a vágyott célt, a nehézségekre való fókuszálást mellőzve a lehetőségeket keresve, hogy hogyan lehet ez még jobb, és még jobb, és még jobb?... :-) 
Izgalmas utazás ez, s engedem, hogy változzak és nyíljak általa, s olyan vizekre evezzek, amelyeken talán még sosem jártam. 

Legyen ez a materiális kreativitás berkein belül a pirográfia, vagy a fafaragás, vagy a mozgás-sport olyan módjai, amik ezelőtt tőlem távol álltak. Most pedig ezek adják meg azt, ami nekem Jó, segítő, tápláló, hozzáadó. 

És teszem ezt - mindentől és mindenkitől függetlenül. Mert a helyzet és az állapot felnyitotta a szemem arra, hogy "magammal vagyok", és bárki is van körülöttem és bárhol is vagyok éppen, az Életemet magammal élem. És én vagyok az egyetlen, aki igazán tehet magáért, és mehet afelé, hogy a földi idejének lehetőségével élve azt kerekítse ki az Életalkotásából, ami Lelke legmélyéről fakad. Legyen ez bármi... és tegye addig, amíg teheti. 

- Ragyogd be a Most-odat, mert MÉG teheted... -