Áramlásban

2020.03.15

A cinkéim ma is ugyanolyan vidáman zengették dalukat, mint bármely más napon, mit sem törődve azzal, hogy az emberiség éppen mivel van elfoglalva. Boldogságukat a függöny résén át figyeltem, el ne riasszam őket, miközben a cinkegolyón függeszkedve izgalomtól átitatottan csipkedték az eleséget. A nap melengetőn sütött rájuk, s szívemet is melegség járta át. S más is... kellemes merengés, mérlegelésre hívó; nem bántó, nem lélektörő mélységekbe vivő. Józanság és vágyak felé csalogató egyszerre. 

Figyelek, figyelem, ami történik. Egyszerre jár át izgatottság és a töprengés csöndes derűjével átszőtt hangulat, mint testvérek, kézen fogva érkeztek. Figyelem, ahogyan megmozdulnak az emberek és sorra születnek meg az összefogások magvai, s kihajtani kezdenek. 

Nekem ez - ÖRÖM. Nincs bennem a "mindig is erre vártam, végre itt van"-érzés, mégis, valamiféle hazaérkezés érzése igen. Talán mert - ahogy mondani szoktam - "az én szárnyam az összefogás, az Együtt", s most ezt látom megszületni, és vagyok része s részese. Látom, ahogyan a Nagyobb kibontja önmagát az emberek által - lelkük vezetetten a tetteiken keresztül. Érzem, keresem a helyem mindebben, s megyek az Áramlással - mert Tudom, hogy oda visz, ahol magam is megcselekedhetem mindazt, ami jó nekem, jó másoknak és - jó nekünk. 

S ezzel együtt elindult bennem az Elengedés - a régi berögződéseket a tavaszi nap olvasztja magába, s ragyogtat helyükre új szemléletmódot, s új hozzáállást. Mert a régi már kopott volt s idejétmúlt, kell hát időtálló új, mely törvényszerű változásaival is sokáig életképes maradhat. 


- Ragyogd be a Most-odat, mert MÉG teheted... -

/Kép forrása: www.pixabay.com/