Beleállni

2020.08.19

Még feszít a Helyzet, a megélés, de nem engedem, hogy elsodorjon. Emelkedek fölé, és még inkább fölé... hogy tisztuló tudattal láthassak rá, s egyúttal a lehetőségeimre. Mert hajt az életösztön, s az öröm ösztöne és igénye. S ez erősen tart akkor is, amikor belül érzelmek egymásnak feszülve csatáznak, s talán még nem látom a kiutat a pillanatban. 

Lassan tisztul az ég, a kép, lépésről lépésre tárja fel magát az Út. 

"Beleállhatok" - érzem. 
Lehetőséget kaptam a Helyzet által arra, hogy beleálljak olyasvalamibe, amibe eddig vagy nem mertem, vagy nem volt így lehetőségem. S érzem és tudatom minden lüktetésével Tudom, hogy megugorhatok valamit, ami újít rajtam, s az életemen, és minőségi változást hoz, előnyös módon. 

Figyelek hát. 
Befelé, s engedem, hogy megnyíljon a belső táj, s megmutassa magát - tiszta önvalójában. 

S keresem a fókuszt:
mi az, ami emel, ami hozzáad, ami gyarapít, így formálva az Újba - ami ellenállhatatlan Erővel hív... 

- Ragyogd be a Most-odat, mert MÉG teheted... -

/Kép forrása: www.pexels.com/