Belül

2020.02.04

A láz makacs, s bár nem akarom, tompít. "Mi ez? - kérdem. - Valóban mi ez?" 
Szemem behunyva engedem érezni, mi belül van, s testemnek engedem mutatni a választ.
Mert ahogyan a Lelkem rezdül, úgy rezdül vele a Test, hű tükre az anyag fölöttinek, a megfoghatatlannak.

Érzések keringenek, s csak figyelem őket, mint mélyből feltörő zuhatagot - s a tisztulás elébe nem állva hagyom, hogy játsszon bennem a fájdalom, s minden, mit magam elől elrejtettem. 
"Csak gyere..." - mondom hangtalan kedvesen, s mély lélegzetem öleli körül a felfakadót. 

Játékra hívott a Tapasztalás, hát játszom. Játszom a lázasat s a gyógyulót, az önmagába tekintőt, az Életszeretőt - s Könnyedségbe burkolt Magamat. 

- Ragyogd be a Most-odat, mert MÉG teheted... -

/Kép forrása: www.pexels.com/