Kiemelkedés

2020.03.01

A Megtapasztalás erőteljes volt, a Hullámok maguk alá temettek, nem kímélve kellemes érzelmeket és önösen háttérbe szorítva testi jóllétet. Az Örvény kegyetlen húzott lefelé és lefelé, s hiába kerestem a Jóllét-fókuszt, erejét vesztve egyik napról a másikra foszlott szerte. Tudatomban A Pillanat érzésképe kelt életre újra és újra, mint halványuló Múlt - végleg elveszteni azonban nem akartam. Mert "nem és nem"! 
Lelkem a Jelenért és a Most-ért csatázott - valamivel, aminek konkrétuma kézzelfoghatatlanná válva, kaján vigyorral repített a gyötrelmek mélységébe.  

S már annyira fájt, hogy elég lett. Érdektelenné vált a "ki mit szeretne, kinek hogy a jó, a kivel hogyan tudok korrekt lenni kérdése", s szívem életösztöne Erejét visszakövetelve ismét kezébe vette Sorsát. Levetve a mások által ráaggatott "bűnbak" ruhát, mit sem törődve szeretetlen-csorba véleményekkel, mások által kimondatlan vádakkal, a "de én JÓT akarok adni"-szándékkal, mely életem egyik Vezérfonala. 

S rádöbbentem, s már másképpen, mint eddig képes voltam erre, hogy régi tanult mintáim és hitrendszerem mutatták meg magukat a helyzetek által, így továbblépésre adva lehetőséget, tovább vezetve a Minőségi élet felé. 

S bár a szituációk megoldást követeltek volna - hátraléptem, s a Nem-et szó nélkül cselekedve Magam felé indultam el. Otthagyva a felkavarodottságot, mely nem belőlem gyökerezett, azonban extraszenzitívként és a Jóra törekvőként önkéntelen átvettem, magaménak betudva azt. A Tényeket kitéve magam elé azonban tisztává varázsolta magát a Nagyobb Kép - az, hogy "mindez nem az enyém". S csak akkor van dolgom vele, ha a magamévá teszem, s a játszmákba folyva belegomolygok az Áldozat szerepébe, mellyel jó és felemelő érzések nem járnak. 

Így hát visszavettem a Teremet s az Időmet, meghagyva a saját feloldás lehetőségét azoknak, akik önmaguk számára belső zajt, érzelmi csatateret gerjesztenek és letisztulatlan helyzeteket generálnak, Legyen ez - nekik. 

S hogy mire tanított mindez? Arra, hogy tiszta helyzeteket csak azokkal az emberekkel lehet teremteni, akik önreflexiója életképes és a mindennapokban működő, s tudatába mernek kerülni belső világuk létcseppjeinek, s van bátorságuk és hajlandóságuk ránézni arra, mi is zajlik - bennük. Szembe mernek nézni önmagukkal, és képesek észrevenni, mit generálnak maguk körül tetteikkel - legyen ez bármilyen irányú és módú. S akik merik vezetni saját magukat, ahelyett, hogy a régmúlt sebei vagy a szertelen-kusza vágyak rángatnák őket tudattalanul; vagy ha ez még "nem megy úgy", legalább gyakorolni és nem engedni meghalni a "meg tudom tanulni" Igényét.  

Mert mindannyian Folyamatban vagyunk, s maradunk is, míg földi Létünk tart, azonban nem mindegy, milyen belső és külső minőséget teremtve utazunk át ezen. 

Én legalábbis így vagyok ezzel. 

- Ragyogd be a Most-odat, mert MÉG teheted... -

/Kép forrása: www.pexels.com/