Csodába zuhanva

2020.10.17

2013 vagy talán 2014, Budapest, szemészeti rendelő. 
A doktornő kedves és alapos, minden fontosat megnéz, megvizsgál. 

Szemnyomás-mérés... 
Nyugodtan ülök a székben, engedem, hogy történjen körülöttem és velem, ami szeretne, kellemesen áramlok a helyzettel. 

- Ildikó, Önnek van egy kezdődő glaukómája. Kérem, ne ijedjen meg, azonban javasolt, hogy évente egyszer jöjjön el kontrollra.

A pupillatágító szemcsepp még hatott, az agyam lázasan zakatolt, ahogy kiléptem a rendelő ajtaján. A testem zsibbadt, a szívem pillanatok alatt itta tele magát félelemmel. A sokktól lelassultan, még homályos látással sétáltam ki a friss téli levegőre, és rémképek suhantak el lelki szemeim előtt oda és vissza, nem kímélve a lelkem mélységeit. 

"Akkor... lehetséges, hogy idővel elveszítem a látásomat?... És nem fogom látni a világot? És bárhová is megyek, csak a sötétség lesz előttem, ha kinyitom a szemem?... Nem fogom látni a színeket, az embereket, a csillogó szempárokat, a mosolyokat, a gyönyörű tájakat, a tengert?..." 

Arcomon könnycseppek gördültek le, fájtam. Testem és lelkem is. 

Majd a következő pillanatban harsonaként szólalt meg bennem: 
"NEM!!!" 
S a Szándék, az Akarás és a Vágy megkérdőjelezhetetlen és visszavonhatatlan Bizonyossággal lüktette ki Belőlem: 
"Amikor legközelebb elmegyek szemészeti vizsgálatra, az orvos azt fogja mondani Nekem, hogy semmilyen problémát nem lát, minden teljesen rendben van." 
Kép villant fel előttem, s hallottam a hangokat... 

Tudtam, hogy "ezt a tünetet Én csináltam, és hogy a testem csupán visszajelez". 
"MI az, amit NEM mertem vagy nem tudtam meglátni? Látni akarok MINDENT, amit eddig magam elől elrejtettem!" - s nem tudtam, pontosan mit keresek, csak azt tudtam, hogy "errefelé jó mennem", és hogy "errefelé akarok menni".

Nem sokkal később a fővárosból Tatabányára költöztem, s lefoglalt az új életem felépítése, és önmagam teljes újraépítése. A sokk és félelem elmúlt, figyelmemet lekötötte az újratervezés és a megvalósítás. Időnként felbukkant bennem a kérdés: "Vajon mi lehet itt bent? A szememben."... aztán mentem tovább, megélve a helyzeteket, érzéseket, amik jöttek. 

Ritkán megyek orvoshoz, csak akkor, amikor nagyon szükséges, így azt sem sürgettem, hogy szemészhez mindenáron eljussak. A szemem alapvetően jól volt, nem volt vele gondom. Így... várhatott. A lelki-tudati mélységeimet kutattam, mint már oly régóta teszem, mentem hát tovább ezen az úton - feloldva, ha feloldandóval találkoztam, kisírva magamból, ha nehéz érzések kívántak távozni, beleálltam helyzetekbe, amikbe azelőtt nem mertem, kimondtam, amiket régebben nem... és csak mentem rendíthetetlenül. Magamért. Az életemért. A szemem világáért, az egészségemért, az örömért, hogy Létezem és lélegzem, és itt vagyok a Földön ezekben a csodálatos időkben, amelyek gyökeres változást hoznak az emberi világba. 

Szeretem, valóban szeretem, hogy itt lehetek. Az illatok, a fények, a színek, a hangok, az élmények, az emberek... annyi varázslatot rejtenek magukban, hogy nem győzöm kibontogatni az ajándékaikat. És szeretem, élvezem a játékot, hogy követem a Hangomat, a Szívemet... és oda jutok, ahová magam sem gondoltam volna - belül és kívül is. 

Szeretem, hogy test és lélek együtt lüktet, és csodálom a harmóniát, amiben együttműködnek. Így lett a harmónia része az is, amikor a testem szólt, hogy lemerült, és vitaminokra van szüksége. S abban a pillanatban, amint leültem a laptopom elé és keresni kezdtem az interneten, milyen vitaminok lennének igazán jók, megcsörrent a telefonom, és kedvenc fogorvosom aranyosan és izgatottan újságolta, hogy belekezdett egy egészségprogramba, és a termékek, amiket fogyaszt, képesek megszüntetni a gyulladásokat, bárhol is vannak azok a szervezetben. 
Egyértelmű volt számomra, hogy ezt kerestem... és hálás vagyok, hogy a testemnek is megadhatom azóta is, ami Neki jó, építő és tápláló. 

Idén év elején azonban rendetlenkedni kezdett valami a szememben, allergiaféle... így hát időpontot kértem a városi SZTK-ba, de a július végi vizsgálatot elfújta a COVID-19 vihara. Ekkor újabb döntést hoztam, és bejelentkeztem egy magánorvoshoz - menni akartam, lesz, ami lesz, és bármit is mond. Tudni akartam, mi a tünet oka, fizikai síkon is kezeltetni, megnézetni a szemeimet, és tudni, éppen mit csinál benne a glaukóma.  

2020. október közepe. 
A doktornő kedves és alapos, minden fontosat megnéz, megvizsgál. 

Szemnyomás-mérés...
Nyugodtan ülök a székben, engedem, hogy történjen körülöttem és velem, ami szeretne, kellemesen áramlok a helyzettel.

A fejem a gépbe támasztva, a szemem tágra nyitva... a doktornő vizsgál, és nagyot sóhajt. 

"Halljuk... - futott át rajtam csöndben, teljes nyitottsággal -, hadd halljam, bármi is van."

- Ildikó, Én semmilyen glaukómára utaló tünetet nem látok, a szemnyomása teljesen normális." 

"Hogy-a-micsoda????!!!!" 

Elöntött az öröm, és úszni kezdtem a boldogságban! 

"MEGCSINÁLTAM!!!! SIKERÜLT!!!" 

Örömkönnyekkel érkeztem a buszmegállóba, és a zuhogó esőben az esernyő alatt... csak élveztem, hogy új világba kerültem, és ámultam... és fürödtem a Hálában. 

Az Élmény - mindent átírt bennem. Értelmet adott minden egyes pici lépésnek, lelki mélységnek és magasságnak, fájdalomnak és örömnek, lemerülésnek és mégis kitartásnak, eltökéltségnek és soha fel nem adásnak, hitnek és bizalomnak, álmoknak és vágyaknak, a megvalósulásoknak... a múltban, a jelenben és a jövőben is. 

Tiszta tükröt tartott arra, hogy valóban minden és bármi lehetséges, csakis rajtunk múlik. 
Azon, hogy bele merünk-e állni a saját Belső Bizonyosságunkba, tudva, hogy "az úgy VAN és kész", nem bizonytalankodásba inogva a külvilág hangjai által, amelyek oly sokszor mondják, hogy "de hát ez lehetetlen!", és hogy "nem sikerülhet, mert...!", és merünk-e magunkra hallgatni akkor is, ha mások ezért futóbolondnak néznek. 
S tükröt kaphattam arra, miként fog össze a Mindenség, az Élet, a Létezés, hogy megvalósulhasson a Vágy és Igény, és miként vezet végig az úton, s hogy semmi más dolgom nincs, csak teljes Bizalommal menni és menni... megtenni a lépéseket egymás után, Tudva, hogy "igen - Én PONT ARRA megyek, és IGEN, ODAérkezem". 

Hogy pontosan mikor, és hogy miként is fog kinézni a materiálisban az "odaérkezés", ezt nem kell tudnom - mert az is megtörténik pont időben és a lehető legtökéletesebben.
S hogy a Saját Valóságom tiszta Hanggal hív - soha többé nem lehet kérdés számomra. 

- Ragyogd be a Most-odat, mert MÉG teheted... -

/Kép forrása: www.pexels.com/