Egyszerű

2020.07.21

... És akkor rájöttem, hogy "egyszerű". 
Hogy amikor kívül minden felkavarodott, csatákba forduló, emberek feszülnek egymásnak saját igazságokat érvényesíteni igyekezve, időnként lelki zsarolással próbálva tettekre invitálni... akkor ezzel az egésszel - semmit nem kell tennem. 

Mert csakis magammal tehetek benne bármit. 
Magammal teremthetem meg a lefelé vagy felfelé vezető Utat - érzelmileg és egyéb értelemben is. 
Magammal egyezhetek meg abban, hogy nekem mi "igen" és mi "nem", és húzhatok stabil határt ott, ahol érzem, látom, tudom, hogy adott helyzet nem tápláló, hanem "elvevő", romboló lehetne számomra és az életemre nézve.
Magam juttathatom el a saját tudatomig, hogy ráhatásom nincs arra, ki meddig ragaszkodjon romboló érzelmekhez és azokból születő helyzetekhez, így direkt változást nem generálhatok senkiben, sem jó szándéktól vezérelten, sem másféle indíttatásból, mert ehhez a másik ember szándéka és erre irányuló, saját belső motivációjából fakadó tettei szükségesek.
S magam juttathatom el saját tudatomig a tényt, hogy mások belső felkavarodottsága - nem rólam szól, hanem csakis saját magukról, így magamra vennem, átvállalnom tőlük nekem azt nem kell. 

Magammal egyezhetek meg abban, hogy "megengedem" mindenkinek a saját megéléseit és Útját, a történésekben önmagamat és az életemet vezetve. Meglovagolva a hullámokat, amelyek jönnek, felerősödnek, majd csillapodnak... s tudatában lehetek annak, hogy nem kell ezeknek különösebb jelentőséget tulajdonítani, mert az Élet részei. S lehetek benne csöndes szemlélődő, a hullámokkal lágyan együtt áramló, nem megítélve, hogy "mi jó, s mi rossz", csupán tényként elfogadva a pillanatnyi történés Van-ságát; így ítélkezésmentes választásokban, "igen"-ekben és "nem"-ekben maradva önmagammal. 
 
Magammal juthatok egyezségre abban, hogy "lehet ez az egész egyszerű is". 
Nem kell túlbonyolítanom, túlgondolnom, túlakarnom, általánosítva túlminősítenem.

Mert hiszem, hogy azért vagyok, azért élek, azért Létezem, hogy jól érezzem magamat ebben a  földi játékban, történjen bármi. S meghatározni nem tudhatom, mi történjen. Az életöröm és belső nyugalom felé viszont bármikor tudhatok menni, vagy ha ki is billentem egyensúlyomból, akkor bármikor el tudhatok indulni újra abba az irányba - mindentől és mindenkitől függetlenül. 

És ez annyira egyszerű... s elég hozzá befelé figyelnem, s önmagam számára elég fontosnak lennem - így tisztelve és megtisztelve az Életet is, amelyet erre a néhány évtizedre ajándékba kaptam. 

- Ragyogd be a Most-odat, mert MÉG teheted... -

/Kép forrása: www.pexels.com/