Életek

2020.02.02

"Életek... - merengek. - A Semmiből megírt szép szimfóniák, Hangjuk egy-egy dallam a történelem végtelenjében, mely felcsendül, s egyszer csak elhallgat újra. Vagy talán máshol cseng tovább, s már máshogyan... Az apró kövek lábaink nyomán mégis lerakódnak, Utat igézve Múltba s Jövőbe, átölelve a Jelent, mely mosolyt fest a Lentre s a Fentre, nem csatázva a vélt elmúlással - a pillanattal. 

Ha szórjuk a Lángot, mint varázspor terjed, apró résekbe, falak mögé kérezkedve, megállíthatatlanul, s új Álmokat sarjaszt ott, hol talán már fejeket lehajtott a Valóság - sosem adja fel; ez nem sajátja. 

Dalolni kell. Szívvel és Lélekkel átfontan, s Csodákat magamhoz ölelni, míg lehet, míg tart, míg érezhetem, míg lehetek az apró porszem a Nagyban, s hallhatom a Zenét, melynek Hangja más Hangokkal találkozva új magasságokba duzzad - s egyszer csak teljes lesz a Játék, s teljes lesz a Mű." 

- Ragyogd be a Most-odat, mert MÉG teheted... -

/Kép forrása: www.pexels.com/