Elnézem az embereket...

2020.10.23

Elnézem az embereket, ahogyan megtalálják az életükben a számukra rosszat és örömtelent, minden egyes nap. 
Elnézem az embereket, ahogyan boldogtalanul sóhajtoznak, minden egyes nap.
Elnézem az embereket, ahogyan ujjal kifelé mutogatva becsmérelnek másokat és a világot, minden egyes nap. 
Elnézem az embereket, ahogyan önmagukkal tehetetlenséget elhitetve szétunják az életüket, minden egyes nap. 
Elnézem az embereket, ahogyan abban lelik örömüket, hogy másokkal kicsesszenek, minden egyes nap. 
Elnézem az embereket, ahogyan panaszkodnak, és sorsközösséget szerveznek maguk köré panaszcsoport-tagokkal, minden egyes nap. És elnézem, hogy ha valaki nem csatlakozik ehhez a közösséghez, akkor "furcsa, kilóg a sorból, tehát rossz és elégtelen" (számukra). 
Elnézem az embereket, ahogyan hároméves kisgyermek szintjén kommunikálnak, hisztivel, csapkodva, duzzogva... korosztálytól függetlenül. 
Elnézem az embereket, ahogyan másoktól várják, hogy majd örömöt hoz az életükbe, minden egyes nap, s hogy önmaguktól ugyanezt nem várják el saját maguk felé. 
Elnézem az embereket, hogy örömtelen párkapcsolatokban léteznek, s nem indulnak el a számukra örömteli felé, mert "a megszokott a biztos". 
Elnézem az embereket, ahogyan saját magukat főzik meg, mint a békát, amelyet langyos vízbe tesznek, s mire feleszmél(ne), meghal.

S elnézem az embereket, a keveseket, akik könnyedséggel föléélve minden nehézségnek, szépségesen áramlanak életük folyóján, minden egyes nap. 
Elnézem az embereket, akik sorsukért és saját életükért felelősséget vállalva szembesülnek a tényekkel, legyen ez lelki vagy másféle, jöjjön belülről vagy kívülről, s így tisztán látni mernek, s teszik ezt minden egyes nap. 
Elnézem az embereket, akik valóban fontosak saját maguknak, és a helyzetekbe bátran beleállva hoznak választásokat és tesznek lépéseket, sokszor mindent egy lapra téve fel, minden egyes nap. 
Elnézem az embereket, akik hittel és önmagukban bízva belelépnek az ismeretlenbe, engedve, hogy az Élet, az Univerzum, vagy bármi  más, amiben Ők hisznek, vigye Őket arra, amerre igazán menni szeretnének. 
Elnézem az embereket, ahogyan a számukra jót és örömtelit megtalálják az életükben, s így azt, amiért hálát érezhetnek, minden egyes nap. 
S elnézem ezen keveseket, akik önmagukat és sebezhetőségüket vállalva vannak jelen a kommunikációban, kimondva, amit ki szeretnének, nem takarva el érzelmi tényeket sem önmaguk, sem a másik fél elől, s teszik ezt minden egyes nap. 
Elnézem ezeket az embereket, ahogyan örömöt és jóllétet generálnak önmagukban és szórják azt a környezetükre, minden egyes nap. 
És elnézem Őket, hogy maguk választják meg életük irányát, tudatosan megválasztva így lehetséges következményeket, s odafigyelve arra, milyen a víz hőfoka, amiben léteznek.

S elnézem magamat. Aki részben azért választotta az írást, mert így meg tudja osztani az Utat másokkal is, amelyet mérhetetlen sok öröm sző át, a nehéznek megélt helyzetekből és állapotokból való kiemelkedés, a soha fel nem adás, a megállíthatatlanság, a Csodák felbukkanása, hozott hiedelemrendszerek felülírása, folyamatos csiszolódás és belső és külső változás, a választások minőségi változása... 
S elnézem magamat, ahogyan nem érzem, hogy igazán a helyemen vagyok. 
Hogy belenézek a tükrökbe, s azok sokszor torz képet mutatnak. 
Sokszor - de nem mindig. 
S elnézem magamat, aki egyre inkább arra a pontra érkezik önmagával, hogy "jelentősebb változás kell". 
Mert elégtelennek érzi, hogy nincs valós kommunikációra lehetőség a közegekben, hogy a hallgatás és elhallgatás az úr, hogy mások közös becsmérlése a "jó játék", hogy "jobb a biztos rossz, mint a bizonytalan új", és hogy az élet legtöbb esetben megalkuvásokba és lemondásokba fordul körülötte, amelyekhez csatlakozni és mindezzel sorsközösséget vállalni nem tud. 

Elnézem magamat, aki életet vágyik maga köré, örömöt és szabad öröm-megosztást, egymás kezét megfogva emberséggel együtt haladást, együtt-összefogva nehézségekből kiemelkedést, nyílt és őszinte kommunikációt, közös építkezéseket belül és kívül is, s ezért tesz és tenni vágyik, ameddig a földi játéka tart. 

- Ragyogd be a Most-odat, mert MÉG teheted... -

/Kép forrása: www.pexels.com/