Elöljáróban

2020.05.24

Mindig is szerettem az élettörténeteket, kislány korom óta kísér ez a vonzalom. Az akkoriban olvasott könyvek is emberek sorsát fedték fel előttem, majd sok évvel később eltávozott színészek életrajzainak megírásában vehettem részt.

Jó ideje dolgozott bennem az érzés, hogy létre szeretnék hozni egy olyan oldalt, ahol emberek mesélhetnek az életeikről és tapasztalataikról, s az Utuk közben megélt változásokról.

Az ok, amiért szerettem volna mindezt megvalósítani:

felgyorsult, sokszor alig követhetően pörgő világunkban sokszor elrohanunk egymás mellett, holott egy helyen élünk, dolgozunk, tesszük mindennapi dolgainkat. A Sablon - minden hatásával - azonban kegyetlenül ránk ül, eltompítva így mindazt, amit a kötelességeken túl egymásban megláthatunk, felfedezhetünk, becsülhetünk és elismerhetünk.

S nem csak hiszem, hanem látom és tapasztalom, hogy sokkal több bennünk, s alapvetően az emberekben a hasonló, nemegyszer Közös, mint az ellentétes, és a történeteken keresztül szeretnék rávilágítani ezekre a pontokra, azon túl, hogy lehetséges, hogy egy-egy ember erőt is meríthet a beszélgetésekből, s talán saját aktuális problémáját feloldó gondolat és érzés születhet benne.

Vagyis "közelíteni" szeretnék ezekkel a történetekkel, láttatni az Embert, és láttatni a köztünk lévő közös pontokat; és az emberi megmutatásával biztatni is.

Valamint Egységet kovácsolni azokkal, akiknél ez befogadásra talál.
Mert számítunk, és fontosak vagyunk Mindannyian.

/Kép forrása: www.regikonyvek.hu/kiadas/jaszai-mari-emlekiratai-1994-magyar-konyvklub/