"Engedd el!"

2020.03.17

Az Egó furcsa játékot űz velem, a Hang azonban kitartó. Helyzetek változnak pillanatról pillanatra, s tanult életösztönömtől vezérelten valamiféle Állandóságot keresnék... azonban ez most nincs. Vagy már nincs. Sorra foszlanak szét bennem eddig élő belső kapaszkodók - igaz, nem csodálkozom, s nem érzem újnak sem, mert a Pillanat pár hónapja megmutatta nekem, milyen ez. Az Állapot. Azonban ez most mégis más. Az egykori Látomásvalóságon túl, amelyet a szobában egyedül éltem át, életszerűbb és éle van. Mert cselekvést kér, sőt - követel. Nem durván, azonban ellentmondást nem tűrőn határozottan. 
Sorra bukkannak fel belőlem a "de ÉN EZT akarom...!"-hangok, s ilyenkor befeszül a testem, és csak annyit érzékelek, "valami így nem jó". Majd figyelni kezdek, s már jön is a Hang, mely újra és újra szól, amikor ezt okos lépés megtennem, hogy "engedd el! Most NE akard ÚGY csinálni, és AZT csinálni!". S az emberi Egó-logikát azonnal felülírja a Nagyobb, s vitának ekkor már nincs sem helye, sem terepe. Az Elengedéssel az Áramlás is visszatér, s múlik el a belső feszülés. 

A "de!", az "Én", a "de akkor is!" szállnak tova, s helyükre a Jövőt is ölelő Bizalom költözik. Meleg és simogató, vidámságot daloló, azzal együtt is, hogy a külvilág tényeit és igényeit szem előtt tartva nem csábít falnak rohanásra. 

Józanság és Életöröm tanul karöltve létezni bennem - változok. 
Vagy talán - csak egy csodás átalakulás kezdete ez. 

- Ragyogd be a Most-odat, mert MÉG teheted... -

/Kép forrása: www.pexels.com/