Főnök vagy Vezető?

2020.07.11

Figyelem a világot, figyelem az embereket, a reakciókat, a különböző attitűdöket. Figyelem az Utakat, figyelem a változásokat, vagy éppen a változatlanságokat. 
Jó ideje foglalkoztat két szó, s hogy mi rejlik számomra egyikben, és mi a másikban. 

A "főnök" és a "Vezető". 

Hosszabb ideje figyelem azt, hogy mitől válik bennem valaki főnökké, és mitől Vezetővé, s hogy én magam hogyan reagálom le az egyik hozzáállását, illetve hogyan a másikét. 

Amit látni vélek, az az, hogy egy vezető pozícióban lévő meetingeken, továbbképzéseken, hivatalos találkozókon vesz részt, nem jelenti azt, hogy Ő már Vezető, s nem garancia arra, hogy azzá válik.  

Számomra a Vezető ott kezdődik, hogy 

- nem Istent játszik, hanem emberi arcot mutat - s feljebbvalóságát nem felsőbbrendűséget érzékeltetve, nem a másik embert lealacsonyítva igyekszik megmutatni, s megélni - mert a másokat emelés az alapszándéka. (Tudom jól, tapasztalom, ezt nem mindenki engedi, így nagy kihívás, mégis fontos számomra, hogy az élen lévő mindentől és mindenkitől függetlenül mit képvisel.) 
- Beleáll azonban a helyzetekbe, ha kell, keményen odalépve, akár kíméletlenül, de ha az az előrevivő, kellő lágysággal, mégis határozott kommunikációval és cselekvéssel. 
- Hiteles - mert szavai és tettei összhangban vannak, és belső stabilitását tükrözik. 
Így Ő az, aki a káoszban is a Stabilitást képviseli, mert ismeri önmagát, ismeri önnön érzelmi rezdüléseit és tudati tartalmait, és tudatos ezek felől - és stabilitása ezáltal sugárzik a környezetére.
- Így gyakorol vezetést - elsősorban Önmaga felett. Mert másokat vezetni - saját nézőpontom szerint - csak az tud, aki Önmagát vezetni képes. 
 - Gyakorolja a befelé figyelés művészetét, és megkérdőjelezhetetlen bátorsággal mer szembesülni tévútjaival, addigi hibás vagy már elavult belső működéseivel, Őt emberként és szakemberként nem szolgáló hitrendszereivel; s gátlástalanul lép rajtuk túl, s választ másféle hozzáállást és másféle működési módot. Máshogyan megfogalmazva : nem fél Önmagától. 
- Ezzel együtt: igénye is a fejlődés, s alább ebből nem ad. 

S hogy miért fontos nekem mindez? 
Mert nem vagyok csak úgy vezethető. Nem tudok, nem vagyok képes együtt menni olyan vezető pozícióban lévővel, akit csupán önös céljai motiválnak és a közösség érdekeit, s ezen belül a beosztottjai egyéni érdekeit emberségesen nézni valójában nem képes, vagy nem hajlandó. Ő számomra - "a főnök". Aki "úgy csinál, mintha AZ lenne" - Jászai Mariban kicsi lányként ezért született meg anno a Vágy, hogy egykor majd színésznő legyen. Mert Ő el akarta játszani azt a "másmilyet". 

Másfajta tétje van azonban a kétféle színpadon való játéknak - mert a vezető pozícióban lévők kezében emberi életek vannak, nap mint nap. Bár ki-ki maga alakítja a sajátját, mégis... ha az utak találkoznak, akkor elkerülhetetlenül lesz "alsóbb" és "felsőbb" pozíció. A kérdés csak az, ki hogyan bánik a sajátjával. 

S talán furcsán hangzik, de Beosztottnak lenni is tanulni "kell" - csakúgy, mint Vezetőnek lenni, és annak is maradni. Természetesnek élem meg, hogy a Vezető is csetlik-botlik néha, s időnként zsákutcába fut. Emberi számomra mindez, hiszen a Vezető is folyamatban van, ahogyan mondani szoktam, és Ő is csak a saját tévedéseiből tanulhat, s ezek belátása által változtathat, s haladhat fejlődése útján. S a Beosztott részéről is kell ehhez a tágabb nézőpont, az elfogadás és a türelem. 

S nem utolsósorban a megkérdőjelezhetetlen Bizalom: hogy bár a Vezető tévútra tévedt, emberileg és / vagy szakmailag, de ki fog jönni abból. Mert egyértelmű számomra, hogy eszmélni fog és más irányt ad annak, aminek éppen kell. Mert - "Ő így szokta". 

Én az Együttműködésben hiszek, a "Lent és a Fent" Egységében, és abban, hogy közösségként csakis így lehet előrehaladni, és közös célokat és egyéni célokat is elérni, közös és egyéni álmokat is megvalósítani - sikerélményeket varázsolni a mindennapokba, apró lépésenként, kicsiben és nagyban is.

S ami még lényeges számomra: a Vezető Példát mutat. Lehet, éppen csak a tekintetével, amely minden helyzetben mindent tükröz - a Beosztottjai felé való őszinte Tiszteletet is. Láttam már ilyet, s az a tekintet ébresztett rá sok mindenre. Kérdések merültek fel bennem: "Hogyan csinálja? Hogyan csinálja azt, hogy ÍGY képes az egyszerű kis dolgozóra nézni? Milyen belső Utat járhatott be? Mikre döbbenhetett rá közben? Hogyan csiszolódott, hogyan nemesedett azzá, aki és ami Ő ma?"

Tudom, mai világunkban ritka kincs a Tisztelet és a Bizalom. Mégis úgy hiszem, hogy kitartással, eltökéltséggel és Hittel Teret tartva egymásnak sokkal előrébb juthatunk és sokkal nagyobbat építhetünk, mint egymást letarolva és pillanatnyi önös érdekektől vezetetten egymáson átgázolva. 

S hiszem, hogy amit adunk, az előbb-utóbb nagyra növekedve szépíti majd az életünket. 
Az egyénit és a közöset is. 

- Ragyogd be a Most-odat, mert MÉG teheted... -

/Kép forrása: www.pexels.com/