Gomolygás

2020.04.10

Furcsa ez így, lelassulva. 
Testem húzza a fáradtság, a nagy tettekhez kevés most az ambíció. Pihenni kell... alvást kérnek sejtjeim, melyekben a hangtalan feszültség lüktet, nem akarván tudomásul venni a világ tényeit. Tudatom azonban éber társam, s nem ad helyet "nem tudom"-nak és "nem akarom"-nak - mert amíg Élet van, cselekvés is legyen ott, ahol éppen annak lennie jó. 
Nem, nem erőszakosan, csupán kedvesen és könnyedén - lehetőleg derűvel átölelten. 

Mert a Helyzet Van - azonban a formák születni vágynak, a képeimre kerülő fapác-színek tündökölni, a díszpolcaim elkészülni, a ruhák tisztákká lenni s helyükre kerülni... - "Mi is a valóban fontos? - szól bennem a Kérdés. - Mi az, amin a fókuszt tartsam, ami értéket s élményt ad nekem mára is?"

Csöndemben ülve morajlik bennem a Lélek, a Most-ban keresve s felfedezve a Szépséget, dacára minden belső zajnak, mely éppen nem szűnőn zakatol. A Valóban Fontos jó Vezetőmmé vált az idők során, így a cselekvés is lágy és simogató. 

Értékrendem pillanatól pillanatra fordul át a régiből egy élhetőbb és embertáplálóbb újba - még nem érkeztem meg. De úton vagyok afelé, ami hív, ami táplálón eggyé válni kíván velem. 

- Ragyogd be a Most-odat, mert MÉG teheted... -

/Kép forrása: www.pexels.com/