"Igen"-ek és "nem"-ek

2020.05.23

Mi "igen" és mi "nem"? 
Jó játék. Jó játék megnézni, mi táplál és mi nem. Mi ad hozzá az életemhez és mi az, ami nem hozzáad, hanem elvesz belőle? Milyen, bennem rögzült attitűdök és régen beépült, spontánná vált reakciók azok, amelyek figyelem-elterelések voltak és energiát vittek (én pedig engedtem, megengedtem), s így nem a számomra lényegesre koncentrálva éltem és léteztem? 
S így mi az, amire ezentúl "igen"-t mondok és "igen"-t élek, mert ezek az "igen"-ek a szelek a vitorlában, amely a hajómat röpíti, röpítheti. 
S ennek tükrében mi az, amit egyetlen mozdulattal lesöprök az asztalról, mint oda nem valót? Legyen ez BÁRMI, de BÁRMI!  
Talán kegyetlenségnek hat ez, mégsem az. Mert lehet, hogy az elvárásoknak tetsző a "jó kislány"-ság, a "mindig kedves"-ség, az "illendőség", a "jótékonyság"-nak ható önfeladás. Azonban ahová ez vezetett, vezethetne - nem tetszik. Így nem kérem többet ezt. 

Kérem viszont az előrelendítőt, a lelkesedést generálót, az építő élményeket és azok lehetőségét hozót, a gyarapítót - mindazt, ami Örömben fürdethet a mindennapokban. S jöhetnek így is hullámhegyek- és völgyek, s fognak is jönni, mégis, egy másfajta fókusszal sokkal könnyebb végighaladni a kevésbé kellemes folyamaton is, és kikerülni is sokkal könnyedebb belőle. 

S hogy hogyan hat ez másokban? Jó vagy rossz érzéseket generál bennük? Ez nem rám tartozik. Nem az én dolgom bármit is kezdeni mások érzéseivel, hanem a sajátjuk. Nem dolgom önfeladó módon feloldozni, vagy feloldozni próbálni másokat a bennük gomolygó nyomasztó érzések alól - ebbe Nekik maguknak kell energiát tenniük, HA feloldásra vágynak.

Örömmel adok hozzá ehhez azoknak, akiknél befogadásra találhat az, amit adhatok magamból - s teszem ezt a számomra egészséges határig. Mások batyuját azonban - nem viszem. Mert az "nem". Mert nincs idő hosszú évekig, évtizedekig reménykedve "együtt döcögni", s olyan megváltódásra várni, amelyet adott esetben csak én szeretnék - a másik ember lehet, hogy nem is... mert a vágyakozásig eljut, ha eljut, ott azonban megreked vagy tán örökre megáll. 

Én pedig ünnepelni szeretnék. Ünnepelni a napi Örömöket, az "igen"-ek eredményeit, amellyel lépésről lépésre haladok, vagy éppen haladunk. Mert együtt is lehet, igen. Ki-ki a maga cipőjében, saját maga megtapasztalva, ami neki adatott meg, kilépve abból, ami Őt addig visszafogta, visszatartotta, s új Utat választani, amelyen azután halad. S ezek - SIKEREK, amelyeknek nagyon jóleső együtt örülni (s a megéléseket egymással megosztani, így közös élményekké születni engedni azokat). 

Tisztelem ezt a fajta Erőt és Bátorságot, mert ez Nekem "igen".  
S mert a Csodák a komfortzónán kívül találnak meg mindenkit. 

- Ragyogd be a Most-odat, mert MÉG teheted... -

/Kép forrása: www.pixabay.com/