Korkép

2020.07.27

A mai nappal le van írva nekem egy hivatalos papírra egy szám, mint életkor, amely szerint közelebb az 50, mint a 40. 
Nem először döbbenek rá, hogy nem tudok mit kezdeni a számmal. Sem ezzel, sem az előtte lévőkkel, sem pedig az utána következőkkel. 
Két, számomra identitás nélküli szám egymás mellett, és jelentőségüknek kellene, hogy legyen. 
De... nem kap el az érzés, hogy "igen, már tudom! Már érzem! Már megvan!". 
Mert nincs. 

A huszonévesnek mondott koromtól sokáig sokszor éreztem azt, hogy legalább 120 éves vagyok - ültek rajtam a lelkem és a helyzetek súlyai, és cipeltem őket. Küzdöttem - magammal, és a világgal is. Aztán időnként már fel-felvillant bennem a 80, majd a számok tovább csökkentek, s az arányok az évek múlásával egyre inkább a kevesebb felé tolódtak el. Néha már kikandikált lelkem falai mögül az őszinte gyermeki játékos énem, s az egyre felszabaduló és érlelődő Nő is. 

Valahogy... nem volt ez lineáris. Keszekusza volt és logikátlannak ható, megfoghatatlanul önálló életet élő. Egyik nap a nyolcvankettőt éltem, míg máskor harmincötöt, vagy talán hárommal többet. Az érzelmi könnyedséget kerestem magamon belül, s az életörömre vágytam, ami lelkem mélyébe ivódva várta, hogy végre teret kaphasson. Sosem tudtam a vélt koromba kapaszkodva létezni és idomulni, nem ment. S most sem sikerül. 

Ahogy nap mint nap a tükörbe nézek, visszanéz rám valaki, akinek az elsődleges az, hogy hogyan érzi magát. S látványos a változás az arcon és a testen, amikor belülről sugárzik, és amikor éppen nem sikerül annyira. S néha előbújik így a 21, néha a 27, a 35, s nemegyszer az időtlen tekint vissza tükörképként. 

Azonban minden egyes alkalommal a játszani vágyót látom. Aki jókedvet és életkalandokat keres, huncutságot, kajlaságot, s ezzel együtt intim lelki mélységet és magasságot, a maga érett ízeivel. 

S hogy az eltelt földi egy-egy évek mit jelölnek nekem? Megszerzett tapasztalatokat, azok mérlegre tevését, sallangoktól való letisztítását, s hogy mennyi örömöt tudtam belecsempészni az adott esztendőbe. Az elmúltba - sokat, és egyre több sikerül, és egyre könnyedebben. 

Boldogság ez nekem, és tökéletes üzemanyag a beköszöntött új földi életévre. Amiben megint csak nem a számok fognak számítani, hanem a belül megélt jó érzések, a magammal és másokkal megélt szeretetkalandok, az együttlétek öröm-zamatai... s hogy mit rajzol a testemre mindez, s mit tükröz vissza az arcomon, meglátom a következő év július 27-én. 

Egyébként... talán ciki... de soha nem tudom pontosan, hány évesnek kellene mondanom magamat... mert mindig éppen annyi vagyok, amennyit lélekben érzek, s ez sokkal valósabb számomra, mint a szám, amelyet papírra vetnek.

Köszönöm Nektek, akik részei és részesei lettetek a mai életfordulómnak, jólesett, hogy picit velem voltatok és gondoltatok rám. 

- Ragyogd be a Most-odat, mert MÉG teheted... -

/Kép forrása: www.pexels.com/