Örvény

2020.07.31

Valami összecsapott bennem, itt belül, a mélységből születetten. Hatások-ellenhatások találkozása ez, elmével fülön nem csíphető módon forgószélként táncot járva lelkemben. Furcsa kavalkád... 
Szabadon engedem a könnyeket, amelyek kísérik, hagyom, hadd költözzön helyébe könnyebbülés. 

Tudom jól, a fülledt meleg is erős, megvisel... Azonban az a szempár... felkavart. 
Hideg volt, szinte szín nélküli és csupán látszólag élettel teli, kizárólagosan önös érdekeit kereső, ha valaki szemébe néz - bármi mást is mutat a külső látszat. Nem akartam hát, hogy az enyémbe tekintsen. Hogy bármibe is betekintést nyerjen, hogy betolakodóként, tiszteletlenül csöndesen rombolni kezdhessen. 
S hiába szépnek mondottnak rajzolt a külső, az arc, ha belül hamis téglákból felépített a lak, s ürességtől tátongó a lelke és a tekintete annak, aki lakja. S ez, "átjön". Mert a szívmelegség őszinte fénye, csillanása vagy benne ül egy szempárban, vagy nem. S azt direkt megcsinálni - nem lehet. 

Nincs jogom bántani a szempár tulajdonosát. Távol maradni tőle azonban igen - s minél távolabb. S választani azokat a tekinteteket, amelyekben élet mosolyog, láthatatlan ölelés fénylik, amelyben egy-egy pillanatra meg lehet mártózni; s talán a szempárhoz tartozó külső kevésbé tökéletesre alkotott, a belső oly fénnyel tölti fel, amely minden külső tökélyt túlragyog. 

S én ezt választom. 

- Ragyogd be a Most-odat, mert MÉG teheted... -

/Kép forrása: www.pexels.com/