Pillanatok

2020.07.02

Viszem magammal a szép pillanatokat. A kinyílókat, örömteliket, mosolygósakat és huncutul összenevetőseket, a szárnyalás felcsillanásait. S a meglepődés élményét, hogy mégsem törtek le a szárnyaim, csupán szorosan, nagyon szorosan becsukódtak. Picire összehúzva csöndben várták, hogy újra kinyílhassanak, s most ez így - Jó. Nagyon jó. 

A levegő hangja simogat a magasban, s csak suhanok az Áramlással, nem akarva megváltoztatni természet szülte irányát, sebességét, s Szándékát, mely a kicsiny emberi egón túlról teremtődik a folytonosságban. Engedem, csak engedem, hogy az Öröm és Hála csak Legyen, s így öleljen át minden pillanat. S így szövődjenek át a mindennapok Csodákkal. Melyek tovatűnnek - így látszik. Lelkemet átitatva mégis megmaradnak.

- Ragyogd be a Most-odat, mert MÉG teheted... -

/Kép forrása: www.pexels.com/