Poul Due Jensen, s Rám hulló varázslatcseppjei...

2020.10.25

Azt mondják a sokat tapasztalt bölcsek: "Ha rosszul érzed magad, s kellemetlen érzések árasztanak el - keress olyan gondolatot, amely kellemes érzéseket indít el benned, s tartsd ezen a fókuszod."
Merülj el benne, engedd, hogy szétáradjon lelkedben és testedben, és csak élvezd...

S ezt tettem. Mert éppen el voltam árasztva, s úgy nem volt jó. Kerestem hát olyasvalamit, ami szívemből születve szeretettel simogat. Lehunytam a szemem, s csak engedtem, hogy jöjjön bármi, ami lét-szépséggel itat át és szárnyaira kapva repíteni kezd. 

Nem úgy mentem oda lassan négy évvel ezelőtt, hogy "én EZT akarom". De munkahely kellett, gyorsan, s hosszasan keresgélni nem volt időm. S az élet szinte egyértelműen sodort a Cég felé. Hullámvölgyek és -hegyek jöttek és mentek... nehezen szoktam a közeget, majd arra eszméltem, hogy valami más lett, bennem, belül. 

Emlékszem, már a kezdetekkor elvarázsolt a tény, hogy ez az ember egyetlen szivattyútól indulva teremtett sokgyáras világcéget. Megérintett az Erő, a Hit, a Lelkesedés és Kitartás, amely emögött rejlik, s lelkembe ágyazódva építkezett bennem. S épített... valamit, amit élni kezdtem. 

Megéreztem a Hatalmat, a jó, gyarapító értelemben vett Hatalmat a tettei és szándékai mögött, s hála született bennem, hogy ennek részévé és részesévé válhattam. S bár Poul Due Jensen földi pályafutása már véget ért, sokszor úgy érzem, vagy inkább Tudom, hogy mégsem... 

Mert cége, a Grundfos örökségként mindmáig teszi a dolgát, és sokkal több minden van az örökségben, mint sokszor látni lehet. 

Tudom, az emberi szemüvegek sokfélék, s az enyém csak az enyém. 
Hosszú idő óta itt találtam meg azt a helyet, ahová jó bemenni dolgozni. Ahol végre jó az emberek között, s így a lelkem is bele tudott simulni az emberi közegbe. 
Ahol szeretem, amit csinálok, s amely által sokáig ismeretlen önmagamból találtam egy darabkára, amelyről soha nem gondoltam volna, hogy az létezik. Új Teret nyitott számomra mindez, és új dimenziót, s lelkesedés-kapukat tárt ki, s tár ki folyamatosan. 
Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen örömteli és jó buli a szivattyúk összeszerelése és tesztelése (be kellett vallani magamnak, hogy művészlelkűség ide vagy oda, bizony élvezem...) - szeretem ezeket a gépeket. Szeretem a termékeket, s szeretem, ha a vevő érzései is jók, amikor használatba veszi őket. 
Szeretem, hogy olyan értéket teremthetek nap mint nap, ami sokszínű jóként adhat a világnak, emberi életek minőségét emelve. S bár közvetve vagyok ennek részese, mégis a sajátom ez.   
S szeretem, hogy a saját életem minősége is emelkedő üzemmódba váltott onnantól, hogy a Grundfos vált munkahelyemmé. S tudom, ehhez Én magam is kellettem, s kellek, de mégis... 
Úgy érzem, jó Társak vagyunk. 

S hálás vagyok Poul Due Jensennek, hogy egykor megtette, amit tett. Hogy álmodott és soha nem adta fel az álmait; hogy kitartott a megvalósulások mellett, s hogy Önmagára hallgatva éber volt a lehetőségekre, amelyekkel élhetett. S hálás vagyok Neki, hogy nem limitálta az álmai nagyságát. 
Mert általa, s mindez által létezhet az, ami ma oly sokaknak ad. 

Akkor is, ha néha nehéz, akkor is, amikor éppen fáradtabbak az emberek és nyűg bemenni a gyárba dolgozni, akkor is, amikor éppen át kell szervezni sok mindent, mert zizeg körülöttünk a COVID-19; s akkor is, amikor süt a nap és gördülékenyen mennek a dolgok. 

S hálát érzek, hogy mindez tölteni tud, újra és újra, s mert szeretek a Csodákkal együtt szárnyalni... s fürödni a varázslatcseppekben, amelyekből ha sok összegyűlik, akkor óceánná duzzad. 

Poul Due Jensen első szivattyúja, a Foss 1, mely a "pig" ("disznó") becenevet kapta
Poul Due Jensen első szivattyúja, a Foss 1, mely a "pig" ("disznó") becenevet kapta