Túl a falakon

2020.07.03

Fogorvoshoz járni azért (is) jó, mert olyankor kicsit megváltjuk a világot. Ő és én. Az egyénit mindenképpen. Vagy legalábbis: lendítünk rajta, ki-ki a sajátján, és együtt egymásén. Olykor hónapok telnek el egy-egy találkozás és újabb beszélgetés között, s utána már nem ugyanott folytatjuk, mert az eltelt idő alatt mindketten (re)formálódtunk. A közös léleknyelv azonban meg nem szűnő, s így akadálytalanul áramló kommunikációnk újabb világmegváltásba torkollik. 

S kezelünk is. Egy-egy fogat, s azon keresztül a tudatot, a mélyben lévőt... s azt is, ami éppen a magasban foglalja el pillanatnyi helyét.  
Időnként elmélázom azon, vajon mások is látják, mi történik akkor, amikor belépnek a rendelőbe, s beülnek a csodaszékbe? Látják vajon, mit kapnak, a speciális kezelésen túl? S vajon mennyit látnak a "csomagból", abból az ajándékból, a világból, amelynek kis időre részesévé, s részévé válhattak? Vajon mennyit érzékelnek Ők mindebből? Vajon mennyit vesznek ki az ajándékcsomagból, s mit visznek magukkal? Vajon mennyit látnak az életútból, ami "onnan ide" vezetett, s mennyit a megtapasztalásokból, amelyek által a Kezelő maga nem az lenne, aki és ami ma? Vajon mennyire látnak túl a falakon? A sajátjaikon. 

Vajon maradnak számukra az általánosítások, a tudati sablonok, amelyek mentén gondolkodnak és világot szemlélnek, így korlátozott tapasztalatokat szerezve? Mert ha túl mernének látni a falaikon, akkor azt veszélyesnek éreznék? Mert ismeretlen, mert új lenne számukra, amit ott találnának, s talán attól félnek, nem tudnák, hogy hirtelen mit kezdjenek az újdonsággal? 

Vajon mennyien élnek és léteznek így? S mennyi-mennyi általánosítással fosztjuk meg magunkat olyan megtapasztalásoktól, amelyek által gyökereset változhatna az életünk - számunkra jó, kellemes, vágyott irányokba? Vajon mennyire lenne más a világ, s a világunk, ha túl mernénk tekinteni a falakon, s meg mernénk nézni, s látni, mi van mögötte? Milyen új színek? Milyen új ízek? Milyen felfedezések várnának ránk? 

Vajon milyen minőségi változást hozna az életünkbe, ha a világunkban a tőlünk iskolázottabb nem lenne számunkra automatikusan "hülye", a vezető pozícióban lévő nem lenne automatikusan "okostojás", a jólétben vagy egyre jobb létben élő nem lenne spontán "szerencsés"... - hanem a falainkat leengedve rá mernénk nézni, hogyan jutottak el Ők "A"-ból "B"-be, és hogyan lettek azzá, akik és amik? 

Tudom, sok a negatív tapasztalat, és sok a berögzült spontán ítélkezés, mely szokássá fejlődött, s mindennapi rutinná alakult. Azonban tapasztalom, s azt az utat követem, hogy "falakat le". Mert hiába kínál nekem az Életem ajándékot, ha hajlandóságom sincs azt észrevenni, s így könnyen lehet, hogy olyan lehetőség mellett megyek el, amely a szó legszebb értelmében sorsfordító lehetne számomra. S hiába kerülnek elém az ajándékokkal teli csomagok, ha csípőből elutasítom, hogy kinyissam azokat. Mert inkább félek tovább... 

S hiába vágyakozom egy olyan világra, ahol értékelve van a Létem és Lényem, ha én magam ezt nem élem, nem teszem, sem önmagam, sem mások felé. Mert komfortosan elvagyok a falak mögött. 

Csak így - sok mindenből kimaradnék, ami örömet hozhat, jót adhat, s egy békésebb, szeretőbb világot teremthet, bennem és körülöttem is.  

És én ezt - szeretném. 

Én - EZT szeretném. 

- Ragyogd be a Most-odat, mert MÉG teheted... -

/Kép forrása: www.pexels.com/